CGD, avagy immunhiány

Ma töltöm a 87. napomat, és meglepő módon, de még mindig bent vagyok a kórházban. Elég régóta nem írtam, ami annak köszönhető, hogy minden napom ugyanolyan szürke, és történés mentes. Azóta is folyamatosan kezelnek a CMV vírus ellen, hiszen még mindig megvan, valahogy nem akaródzik neki eltűnni. Ezért, és többek között még másért is, az orvosok tettek egy számomra elég merész lépést, elhagyták a kilökődésgátlónak "csúfolt" gyógyszeremet, hogy felszabadítsák a kapott sejtjeimet az elnyomás alól. Tudniillik, azért írtam az elnyomás szót, mert ez a gyógyszer azt hivatott megakadályozni, hogy túl nagy erővel nekimenjenek a kapott sejtek a beteg saját sejtjeinek, azaz a gazda szervezetnek.(GVH) És mivel én már majdnem száz napos vagyok, ezért azt gondolták, hogy nem lehet belőle nagy baj, hogy ha elveszik, és legalább beindulnak a sejtjeim, és elkezdődik a termelés rendesen.

Nem tudom, hogy írtam-e már róla a blogomban, de még júliusban írtam a donoromnak egy köszönőlevelet. És ma jött meg a válasz rá, ami roppantul boldoggá tett, főleg, hogy pozitív választ kaptam!!! ;) :))))
Ráadásul az előbb telefonáltunk a vérképért, hogy mi mennyi lett, és az is nagyon jól sikerült, ami szintén nagyon jó hír!!!

A címben nem véletlenül szerepel a rossz szó is, hiszen a másik fő oka, a "kilökődésgátlóm" elvételének, az  az, hogy a donorképzésem lement 100%-ról először csak 80-ra, majd végül most 60%-ra. Nagyon bízom benne, hogy ez csak a CMV, és a rá adandó gyógyszerek hatása, és amint abbahagyom, megerősödik a csontvelőm ismét!! 

ui.: Megszerkesztettem a bejegyzést, és felraktam egy képet, amin remélhetőleg jól látszik, mennyire nő már a hajam.