Sikeresen beültették a centrális kanülömet. Az egész eljárás azzal kezdődött, hogy nem ehettem, ihattam egész nap, ami már eleve elég nagy kínzás, mert 11-kor volt a műtét. Előtte fél, egy óráig kaptam infúziót, hogy ne száradjak ki, majd vittek a műtőbe. Ha az emlékezetem nem csal, két bódítót, vagy kábítót kaptam, majd utána jött az altató. Olyat is mondtak, a nővérek, meg orvosok, hogy folyamatosan adták az altatót, nehogy felkeljek közben. Ez elég sok szúrás lett volna, ami miatt branült kaptam, a bal kezembe, de mivel az emberi szív bal oldalon van, ezért nem fértek oda a műtét alatt, így megszúrták a lábfejemet is.. Szerencsére semmit nem éreztem belőle. 12-kor volt vége a műtétnek, és 3 körül keltem, de akkor is igen álmos, kómás voltam, és ehhez még a kegyetlen nagy fájdalom(ami a vágás miatt volt)is társult, ami megadta az alapozást az egész napomnak. A nappalos nővér felajánlotta, hogy hoz nekem fájdalomcsillapítót, ami kicsit segített, így már nem fáj annyira.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.