Eljött hát a transzplantációm utáni 102. nap, ami nem hozott olyan eredményeket, amiket vártam. Elég régóta nem írtam, ami ennek is köszönhető, hiszen nem volt semmi érdemleges amit leírhattam volna. A CMV számom az utóbbi héten még ugyanott állt, a mostani héten viszont sajnálatos módon felment először 30.000-re, aztán pedig 200.000-re. Ez az, amire 100 nap után az ember egyáltalán nem számítana. És ezért el is dőlt, hogy más gyógyszerelést fogok kapni, ami az infúziómat illeti. Sajnos napi kétszer fogok két féle gyógyszert kapni, kombinálva, hátha ez segít a víruson. Az első az a gyógyszer ami nagyon öli a csontvelőt, a második sem kíméli, szóval ezeknek nagyon de nagyon nem örülök. Így is elég gyászos sejtszámom volt az utóbbi másfél hétben.
A legutóbbinál a neutrofilom csak 950 volt, ami nagyon kevés. Ráadásul kaptam rá sejtnövelőt, és az is csak 3000-ig vitte fel, és a rá következendő 3. vagy 4. napra le is ment 950-re. Ha netalán tán ez sem segít a víruson, akkor megkeresik a donoromat, akitől kaptam a csontvelőt, és vesznek tőle T-sejteket, amiket aztán beadnak nekem, így boostolva fel az immunrendszeremet. Remélhetőleg erre azért nem kerül sor.
Egyetlen pozitív dolog, ami történt velem, az az volt, hogy eljött a századik napom, és itt az osztályon csináltak nekem egy kis ünnepséget, ami miatt még itt vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.